Március 8ról én is

röviden beszámolok, mert hát annyi szeretetet kaptam. Kezdem ott, hogy hétfőn a női körrel ünnepeltünk egy picit, megnéztük a Magdaléna filmet, beszélgettünk, imádkoztunk. Jó volt együtt! Tegnap meg a lányokkal, fiatal asszonyokkal voltunk Szilvinél (köszi mindent Szilvi!). Finomat ettünk, beszégettünk, bizalmasan megosztottuk egymással imatémáinkat és együtt vittük az Úr elé, majd egy filmet is néztünk.
Este itthon is várt a meglepetés. A férjemtől gyönyörű virágcsokrot kaptam és szép képeslapot, aposómtol begóniát, még édesapámtól is kaptam szép tulipánt (nagyon ötletes, vannak "beépített" emberei) :) és persze a kedvenc sógoromtól is virágot és egy szép képeslapot amit ő készített és kinyomtatott: "A világ legjobb sógornőjének" :)
Nagyon jó szeretetet kapni és adni!
Mostmár szegény blogocskám sem panaszkodhat, hogy elhanyagoltam :) Ismét írtam. Nem vitatom a blog előnyeit, hátrányait, ti ezeket jól tudjátok. Mindenesetre jó néha így is kapcsolatot ápolni DE személyesen is. Ezért már alig várom a szombatot mert Kingával "női csendesnapot tartunk"! :)

A húgom miatt

született ez a bejegyzés. Látod, hugi, hogy miket hozol ki belőlem? :) Épp a konyhában voltam, ebédet készítettem mert ma ismét szolgálhatok ezzel egy pár ember felé. Jön apósom is, mert többek között őt is vártam, és behozott egy pár csomagot nekem és egy borítékot, mondja, hogy nekem van. Csodálkozva kérdeztem, hogy NEKEM? Az én nevem van rajta? Mondja, hogy igen, valaki nagyon szeret engem. Azt hittem, tudja kitől van, de mégsem, mert nem volt ráírva, hogy ki küldi. Annyira meg voltam lepve, meg kiváncsi is voltam, hogy nem foglalkoztam azzal, hogy rájöjjek az írásából. Gyorsan felbontottam és egy gyönyörű képeslap nézett vissza a kezemből. Hamar megfordítom és olvasom a kedves sorokat, s a végén:...a hugid :) Igen, az én drága, kedves, kicsi, kedvenc hugim :) Olyan jól esett! Jó, na, egy kicsit megkönnyeztem. Nagyon érett lett a "kicsi". Olvasom bejegyzéseit, beszélgetünk, figyelem, és rájövök, hogy ő már nem is az a kicsi akit szerettem elkényeztetni. Bölcs lett, realista, érett, ambiciós és lelki életben is nagyon törekszik és növekszik :) Engedttessék meg, hogy kimondjam:büszke vagyok rá (persze, jó értelemben) :) Jobban mondva örülök neki és szeretem. Hálás vagyok, hogy lánytesóm van. Mindent meg tudok vele beszélni, erősen jó barátnő :) Kriszi, nagyon köszi a meglepetésed, nagyon jól esett!
Most, hogy elkezdtem írni akkor még folytatom egy kicsit. A családom, tutti, olvasni fogja :) Eszembe jutottak az otthoni (mert mostmár vannak ITThoni) emlékek. A sok március 8 amiket lányként éltem meg. Tudom, hogy ez megint csak egy "átvett" ünnepnap, de szeretetet adni és kapni sose rossz. Apa mindig meglepett szép virággal, anyával meg egy kicsit különlegesebbé tettük a napot egy fincsi ebéddel. Aztán, ha az ember lányának nagy a családja és netalán egy városban lakik (ami NAGY kiváltság, higyjetek nekem) akkor megsokszorozódik a kapott és adott szeretet. :) Ez így szép!
Egy szó mit száz, szeretettel és imával gondolok édesanyámra, kedves anyósomra, hugomra, Kiss mamára, Kürti mamára, Zsazsára, Nórira, Évire, Rutira, Zsuzsára, Edithre, Máriára, Bernire, Petrára, Rhodéra, kicsi Grétára (közben meg minden férfi hozzétartozóikra is:)...és mindenkit köszöntök aki netalán még rábukkan erre a (majdnem) elfelejtett blogoldalra.